Előző írásainkban megismerkedtünk a szénhidrátok jellemzőivel, majd arról is szó volt, hogy mennyire nagy a jelentősége a sportban, hiszen a fő energiahordozó vegyületünk amennyiben teljesítményt szeretnénk leadni. Most ha úgy tetszik a “szénhidrát trilógia” záró epizódjaként megismerkedünk a felszívódásukkal röviden illetve az inzulin hatásairól is beszélni fogunk. Mivel kevesen tudják, de anabolikus hatásában a növekedési hormonnal és a tesztoszteronnal vetekszik.
A szénhidrátok emésztése már a szájban megkezdődik, ahogyan ezt a legelső írásban is említettük. Azonban mivel normális esetben nem forgatjuk túl sokáig a szájban az ételt emiatt a nyál szénhidrát bontó enzimjeinek kevesebb szerep jut. Ellenben a hasnyálmirigy által termelt enzim, ami a legnagyobb jelentőséggel bír a szénhidrátok emésztésében. Az emésztőnedvek a szénhidrátokat glükózra bontják (azaz szőlőcukorra) ami a bélfalon keresztül szívódik fel. Ez a véráramba jutva az egész testben arányosan oszlik el.
Mivel a vázizom a glükózt energiaszolgáltatóként hasznosítja, emiatt a mozgás során elhasználjuk ennek a cukornak egy részét. Amikor elér egy szintet a cukor koncentráció, és már nem tud glikogénként raktározódni, akkor a feles cukorból egy másik energiaraktározó vegyület: zsír szintetizálódik.
A szénhidrát anyagcsere zavarok, közül a legismertebb és a leggyakoribb a cukorbetegség, világszerte körülbelül 175 millióan szenvednek tőle. A cukorbetegség szintén a hasnyálmiriggyel áll összefüggésben, ami nem csak külső elválasztású mirigyként működik, hanem a hasnyálmirigyben található Langerhans-szigeteknek nevezett szigetsejtek termelik az egyik legfontosabb vércukorszintre ható hormonunkat: az inzulint!
Az inzulin egy fehérje alapú hormon, ami nagyon erős anabolikus hatással rendelkezik. Serkenti az építő folyamatokat (sajnos nem csak a fehérje szintézist, de a zsír szintézist is) emellett fő hatása, hogy a vércukorszintet megfelelő szinten tartsa. Hogy az inzulin anabolikus hatását miképpen aknázhatjuk ki, az önmagában megér egy cikket a közeljövőben, most csak megemlítjük, hogy valóban nagyon drasztikusan képes hatni a periférián történő fehérje építésre.
A cukorbetegségnek két típusa ismert: az 1-es típusú, ami a hasnyálmirigy veleszületett rendellenessége. Szemben a 2-es típusú cukorbetegség egy bizonyos életmód miatt alakul ki, sokszor nevezik úgy „jóléti betegség” hiszen általában túlzott cukorfogyasztással áll összefüggésben.
A 2-es típusú cukorbetegségnél bár kellő mennyiségű inzulint termel, de a sejtek erre érzékeny receptorai nem képesek erre reagálni. Hogy a 2-es típusú cukorbetegség pontosan mi miatt alakul ki arról megoszlanak a vélemények. Egyik tábor a kiváltó okot a kövérségben, és vagy a mozgáshiányban látja. A másik oldal pedig abban, hogy amikor gyakran fogyasztunk nagy mennyiségű cukrot olyankor a vércukor gyakran emelkedik magasra, a sejtek úgymond túlzottan fel vannak töltve. Emiatt a receptor válasz egyszerűen elmarad, mint amikor egy reflex kialszik, amikor túl gyakran ismételgetjük a kiváltó tényezőt.
Az inzulinnak sajnos van egy olyan tulajdonsága is, ahogyan arra fentebb utaltunk, hogy a zsírszintézisre is hat. Éppen emiatt azok az ételek amelyek hirtelen nagy inzulin reakciót váltanak ki, általában azok az elhízásért felelősek. Emiatt okosan kell megválasztani mikor eszünk olyan ételt ami gyorsan emeli meg a vércukrot, ezzel inzulin kiválasztást okozva. Ez is egy olyan téma amivel bővebben fogunk foglalkozni a következő írásunkban, amiben azt is megtudjuk mikor érdemes meglovagolni az inzulin hullámot, mikor segít nekünk az anabolikus folyamatokban.
Előző írásainkban megismerkedtünk a szénhidrátok jellemzőivel, majd arról is szó volt, hogy mennyire nagy a jelentősége a sportban, hiszen a fő energiahordozó vegyületünk amennyiben teljesítményt szeretnénk leadni. Most ha úgy tetszik a “szénhidrát trilógia” záró epizódjaként megismerkedünk a felszívódásukkal röviden illetve az inzulin hatásairól is beszélni fogunk. Mivel kevesen tudják, de anabolikus hatásában a növekedési hormonnal és a tesztoszteronnal vetekszik.
A szénhidrátok emésztése már a szájban megkezdődik, ahogyan ezt a legelső írásban is említettük. Azonban mivel normális esetben nem forgatjuk túl sokáig a szájban az ételt emiatt a nyál szénhidrát bontó enzimjeinek kevesebb szerep jut. Ellenben a hasnyálmirigy által termelt enzim, ami a legnagyobb jelentőséggel bír a szénhidrátok emésztésében. Az emésztőnedvek a szénhidrátokat glükózra bontják (azaz szőlőcukorra) ami a bélfalon keresztül szívódik fel. Ez a véráramba jutva az egész testben arányosan oszlik el.
Mivel a vázizom a glükózt energiaszolgáltatóként hasznosítja, emiatt a mozgás során elhasználjuk ennek a cukornak egy részét. Amikor elér egy szintet a cukor koncentráció, és már nem tud glikogénként raktározódni, akkor a feles cukorból egy másik energiaraktározó vegyület: zsír szintetizálódik.
A szénhidrát anyagcsere zavarok, közül a legismertebb és a leggyakoribb a cukorbetegség, világszerte körülbelül 175 millióan szenvednek tőle. A cukorbetegség szintén a hasnyálmiriggyel áll összefüggésben, ami nem csak külső elválasztású mirigyként működik, hanem a hasnyálmirigyben található Langerhans-szigeteknek nevezett szigetsejtek termelik az egyik legfontosabb vércukorszintre ható hormonunkat: az inzulint!
Az inzulin egy fehérje alapú hormon, ami nagyon erős anabolikus hatással rendelkezik. Serkenti az építő folyamatokat (sajnos nem csak a fehérje szintézist, de a zsír szintézist is) emellett fő hatása, hogy a vércukorszintet megfelelő szinten tartsa. Hogy az inzulin anabolikus hatását miképpen aknázhatjuk ki, az önmagában megér egy cikket a közeljövőben, most csak megemlítjük, hogy valóban nagyon drasztikusan képes hatni a periférián történő fehérje építésre.
A cukorbetegségnek két típusa ismert: az 1-es típusú, ami a hasnyálmirigy veleszületett rendellenessége. Szemben a 2-es típusú cukorbetegség egy bizonyos életmód miatt alakul ki, sokszor nevezik úgy „jóléti betegség” hiszen általában túlzott cukorfogyasztással áll összefüggésben.
A 2-es típusú cukorbetegségnél bár kellő mennyiségű inzulint termel, de a sejtek erre érzékeny receptorai nem képesek erre reagálni. Hogy a 2-es típusú cukorbetegség pontosan mi miatt alakul ki arról megoszlanak a vélemények. Egyik tábor a kiváltó okot a kövérségben, és vagy a mozgáshiányban látja. A másik oldal pedig abban, hogy amikor gyakran fogyasztunk nagy mennyiségű cukrot olyankor a vércukor gyakran emelkedik magasra, a sejtek úgymond túlzottan fel vannak töltve. Emiatt a receptor válasz egyszerűen elmarad, mint amikor egy reflex kialszik, amikor túl gyakran ismételgetjük a kiváltó tényezőt.
Az inzulinnak sajnos van egy olyan tulajdonsága is, ahogyan arra fentebb utaltunk, hogy a zsírszintézisre is hat. Éppen emiatt azok az ételek amelyek hirtelen nagy inzulin reakciót váltanak ki, általában azok az elhízásért felelősek. Emiatt okosan kell megválasztani mikor eszünk olyan ételt ami gyorsan emeli meg a vércukrot, ezzel inzulin kiválasztást okozva. Ez is egy olyan téma amivel bővebben fogunk foglalkozni a következő írásunkban, amiben azt is megtudjuk mikor érdemes meglovagolni az inzulin hullámot, mikor segít nekünk az anabolikus folyamatokban.
